Gondoltad volna, hogy mindannyian
mélyen gyökerező, tudatalatti programozást hordozunk magunkban arra
vonatkozólag, mennyire lehetünk boldogok, kreatívak és sikeresek? Egy olyan, rendszerint
gyermekkorban kialakult termosztátot, amely megszabja, mennyi öröm és jólét „engedélyezett”
számunkra, szigorúan őrzi, „nehogy túl sok legyen a jóból”. Esetleg találkoztál
is már vele, amitől időnként olyan érzésed van, mintha átok ülne rajtad?
Évekkel ezelőtt, amikor
felfedeztem, hogy amint valami nagy boldogság vagy siker ér, rögtön követi
valami óriási dráma, először azt hittem, hogy csak velem nem stimmel valami, velem
van a baj. Majdnem sírtam a megkönnyebbüléstől, amikor Margaret Lynchnél
először találkoztam a „backlash” kifejezéssel, amely ezt a jelenséget írja le.Ez
azt jelentette számomra, hogy mégsem én vagyok a világ szerencsétlensége, sőt,
ez a nagyobb változásokkal együtt járó természetes dinamika lehet, amennyiben
pozitív energia kapacitásunk nem bírja megtartani a pozitív állapotot. Felnagyítva
megfigyelhető ez a lottónyertesek zömének elszegényedésében, hirtelen híressé
vált celebek, tehetségkutatók nyerteseinek önsors rontónak tűnő, olykor
botrányos viselkedésében.
Kívülről érthetetlennek tűnik, pedig belegondolva
nagyon is logikus. Komfortzónánk hasonlóan működik, mint egy termosztát. Ahogy
megpróbáljuk elhagyni a megszokottat, bekapcsol a védelmi rendszer és mindent
megtesz a kiegyenlítésért. Még akkor is, ha éppen felfelé lépnénk ki. Mert fura
módon a pozitív változás épp olyan stressz komfortzónánk számára, hiszen
ugyanúgy a megszokottól való eltérést jelenti, mint a negatív. Több olyan
ügyfelem van, akivel óriási utat megtéve célba értünk, majd azon kellett
dolgozni, hogy ezt meg is tudja engedni magának, mert – vágy ide, vagy oda - annyira
nem fért össze a beteljesülés az önmagukról alkotott képpel, hogy a további
munka nélkül szabotálták volna éppen megérkezett vágyukat.
Fontos téma ez, hiszen ezek a
felső korlátok szabják meg, mennyire lehetünk boldogok, mennyire élvezhetjük az
életet, milyen anyagi bőségben, szakmai elismertségben élhetünk. Ha ennek nem
vagyunk tudatában, önkéntelenül is akadályozhatjuk, vagy akár megakadályozhatjuk
vágyainkat. Különösen, hogy okai olyan rejtett, korlátozó hiedelmek, amelyek
nagyon is valóságosnak tűnnek, ezért megkérdőjelezés nélkül ivódtak belénk.
Honnan tudhatod, hogy az
kívánatosnál jobban érintett vagy a témában?
