2014. április 6., vasárnap

Jókedvvel, bőséggel?


„Bármi történjék is, akaraterőd sosem lesz erősebb, mint tudattalan elméd” /James Arthur Ray/

Évekkel ezelőtt egy jóga workshop gyakorlata döbbentett rá, hogy a bőséghez, jóléthez való viszonyom enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Több, mint harmincan álltunk egy nagy körben, majd a mellettünk lévőhöz fordulva és szemébe nézve, azt kellett mondanunk, majd tőle is fogadnunk, hogy „Szíved minden igaz vágya teljesül!”. A rám törő pániknak rögtön gyanúsnak kellett volna lennie, de az élet nem végzett fél munkát, így a vezetőtanár folytatta: „Érzitek, milyen fantasztikus energiák áramlanak a teremben? Ismételjétek meg a feladatot!” Ez volt az a pont, amikor majdnem elájultam, a gyakorlat után zakatoló szívvel rogytam össze. Szerencsére ezután szünet következett, így volt lehetőségem lecsillapítani vadul kalapáló mellkasom. És szembesülni azzal, hogy valami nagyon nem stimmel velem.

Azóta tudom, hogy a „Mert megérdemlem!” gondolat nem is olyan evidens. És látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sportolók, akik a siker közeledtétől nem megrészegülnek, hanem lesérülnek. Emberek, akik nagy lehetőséget szalasztanak el, mert váratlanul lebetegszenek, így másé lesz a munka. Beteljesülni látszó vágyak, amik az utolsó pillanatban összeomlanak.

2014. április 3., csütörtök

Egyensúly vagy harmónia?

Tegye fel a kezét, aki szeretne egyensúlyt elérni az életében! És tegye fel a kezét, akinek ezt huzamosabb ideig sikerült megvalósítania a hétköznapokban! Mi van, ha boldogságunk érdekében valójában nem is egyensúlyra, hanem harmóniára kellene törekednünk?
Nézzük, mit mond az egyensúlyról a wikipédia: „Az egyensúly általában egy rendszernek az az állapota, amelyben az egymásra ható erők hatásának összege zéró.” Mint amikor a mérleg nyelve középen áll. Áll, azaz mozdulatlan, minden lendületet, energiát nélkülöz. Nem is olyan vonzó, ugye? Ha felidézzük az egyetemes igazságot, miszerint „Az életben egyetlen dolog örök: a változás”, akkor láthatjuk, hogy ez irányú törekvésünkkel eleve kudarcra ítéljük magunkat.

Az élet iskolája - Neked mit kell tanulnod?

Sokáig abban a hitben éltem, hogy jól látom a dolgokat, ennek megfelelően segítettem, osztottam kért és kéretlen tanácsaimat. Hosszú időbe és jó néhány melléfogásba telt, míg rájöttem, hogy kevés - mindenkire egyformán érvényes - szabály, törvényszerűség van az életben, ami alól nincs kivétel. Igen ám, de ha ez így van, hogyan találjuk meg magunkat a rengeteg jó tanács, életvezetési ötlet, sors- és világmegváltó, tutira működő szabály között? Hogyan segítsem a hozzám fordulókat, ha már abban sem vagyok biztos, hogy nekem mi működik, és mi nem? A sokféle tapasztalatból egy mélyebb felismerés fogalmazódott meg bennem, amelynek következtében megszületett „A Kérdés”, amely azóta is személyre szabottan segít eligazodni az aranyigazságok útvesztőjében: "NEKED MIT KELL TANULNOD?"

Mitől függ a boldogság?


„Minden ember célja a boldogság keresése. Ebben nem különbözünk egymástól.” (Dalai Láma) 


Mindannyian emlékszünk gyermekkorunk számtalan meséjére, amelyeknek vége újra és újra ugyanaz volt: „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak!” Aztán ahogy telnek, múlnak az évek, örömteli események jönnek, mennek, legtöbbször valahogy mégsem tudjuk azokat úgy átélni, ahogy szeretnénk, ahogy egykoron gyermekkorunk meséinek főszereplői tették.

Így szeress, hogy jól szeress! 4. rész - Finomhangolás


„Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.” Hioszi Tatiosz


Az előző részekben részletesen körbejártuk, hogy mi mindenre érdemes figyelni annak érdekében, hogy szeretteink – velünk együtt - szeretve érezzék magukat. A záró részben tovább mélyülünk a szeretetnyelvekben, hogy minél jobb minőségű üzemanyaggal tölthessük fel azokat a bizonyos szeretettankokat.