Biztos, hogy megérkeztél?

Párkapcsolat, család, barátok, munka, hivatás. Életünk meghatározó területei. Egyesek vonatkozásában magabiztosabbak vagyunk, míg mások esetében akár napi szinten is komoly kihívásokkal szembesülünk. Kinek egyik, kinek másik terület megy jobban.

Régóta szeretném megfejteni, hogy miért vagyunk hajlamosak természetesnek venni, ami rendben van, és energiáinkat azokra a területekre koncentrálni, ahol hiányunk van? Talán veled is előfordult már, hogy értetlenkedve nézted, ahogy valaki éppen újabb és újabb életterületek jobbításáért küzd, míg azt, ami megadatott neki, evidens hátországnak tekinti, és nem becsüli annyira, mint lehetne. Annyira arra koncentrál, amit szeretne elérni, hogy közben hajlamos elfelejteni azt, hogy milyen szerencsés az élet más területén. Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, lehet-e, kell-e ezen változtatni?

Ha most legyintesz, hogy már megint egy újabb olyan írás következik, amiben a hála fontosságára biztatnak, megnyugtatlak, nem erről lesz szó. Sokkal inkább arról a dinamikáról, ami azt okozza, hogy belepihenünk azokba a dolgokba, ahol azt érezzük, minden rendben van. És egy olyan megközelítésről, ami lehetővé teheti, hogy életünk megszokottan jól működő területei újabb lendületet kapjanak.

Mekkora változást bírsz el egyszerre?

Lassan, türelmesen, kitartóan fejlődni. Ugye már olvasni is rémes? Mert ha már rászántuk magunkat a gyógyulásra, a változásra, akkor azt legtöbbször MOST AZONNAL AKARJUK. Gondoltad volna, hogy ez fokozott kockázattal jár? 

Végre divat lett magunkkal foglalkozni. Bár a klasszikus „spiri” korszaknak leáldozott, az emberek boldogság és önmegismerés iránti vágya töretlen. Egyre többen dolgozunk magukon, különböző gyógyító, önismereti, terápiás módszerekkel, miközben eredményorientált elménket a legritkább esetben sikerül félretenni. Érzékelhető eredményt akarunk, lehetőleg azonnal. A velejáróira nem gondolunk, így előfordulhat, hogy túl nagy fába vágjuk a fejszénket. Főleg, ha besokallunk egy régóta fennálló problémától és úgy döntünk, hogy addig nem tágítunk, amíg a dolog meg nem oldódik. Így voltam ezzel sokáig én is, amíg a saját bőrömön meg nem tapasztaltam, hogy milyen az, amikor túl sok csontváz dől ki a szekrényből egyszerre.

tovább olvasom

A boldogság ára

Rosszul hangzik? Pedig pozitív gondolkodás ide, vagy oda, vágyaink teljesülésének velejárói a nem kívánatos dolgok is. Ha már egy részüket nem tudjuk kikerülni, legalább készüljünk fel rájuk! 

Ellen-szándék. Így hívjuk azon dolgokat, amelyek vágyaink velejárói és bizony sok kihívást okoznak, esetenként akár el is tántoríthatnak bennünket a megvalósulás felé vezető úton. Miért van ez? Mert egy meglévő, berögzült mintán kívánunk változtatni, ami köszöni szépen, jól van, esze ágában sincs változni. Ezért nekünk, vagy legalábbis a szemléletünknek kell változnia. Fel kell nőnünk a feladathoz, ahogy mondani szokás. Ha ez elmarad, akkor akár az elért eredmény is kútba eshet.

tovább olvasom

Jókedvvel, bőséggel?

„Bármi történjék is, akaraterőd sosem lesz erősebb, mint tudattalan elméd” /James Arthur Ray/

Évekkel ezelőtt egy jóga workshop gyakorlata döbbentett rá, hogy a bőséghez, jóléthez való viszonyom enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Több, mint harmincan álltunk egy nagy körben, majd a mellettünk lévőhöz fordulva és szemébe nézve, azt kellett mondanunk, majd tőle is fogadnunk, hogy „Szíved minden igaz vágya teljesül!”. A rám törő pániknak rögtön gyanúsnak kellett volna lennie, de az élet nem végzett fél munkát, így a vezetőtanár folytatta: „Érzitek, milyen fantasztikus energiák áramlanak a teremben? Ismételjétek meg a feladatot!” Ez volt az a pont, amikor majdnem elájultam, a gyakorlat után zakatoló szívvel rogytam össze. Szerencsére ezután szünet következett, így volt lehetőségem lecsillapítani vadul kalapáló mellkasom. És szembesülni azzal, hogy valami nagyon nem stimmel velem.

Azóta tudom, hogy a „Mert megérdemlem!” gondolat nem is olyan evidens. És látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sportolók, akik a siker közeledtétől nem megrészegülnek, hanem lesérülnek. Emberek, akik nagy lehetőséget szalasztanak el, mert váratlanul lebetegszenek, így másé lesz a munka. Beteljesülni látszó vágyak, amik az utolsó pillanatban összeomlanak.

tovább olvasom

Egyensúly vagy harmónia?

Tegye fel a kezét, aki szeretne egyensúlyt elérni az életében! És tegye fel a kezét, akinek ezt huzamosabb ideig sikerült megvalósítania a hétköznapokban! Mi van, ha boldogságunk érdekében valójában nem is egyensúlyra, hanem harmóniára kellene törekednünk?

Nézzük, mit mond az egyensúlyról a wikipédia: „Az egyensúly általában egy rendszernek az az állapota, amelyben az egymásra ható erők hatásának összege zéró.” Mint amikor a mérleg nyelve középen áll. Áll, azaz mozdulatlan, minden lendületet, energiát nélkülöz. Nem is olyan vonzó, ugye? Ha felidézzük az egyetemes igazságot, miszerint „Az életben egyetlen dolog örök: a változás”, akkor láthatjuk, hogy ez irányú törekvésünkkel eleve kudarcra ítéljük magunkat.

tovább olvasom

Az élet iskolája - Neked mit kell tanulnod?

Sokáig abban a hitben éltem, hogy jól látom a dolgokat, ennek megfelelően segítettem, osztottam kért és kéretlen tanácsaimat. Hosszú időbe és jó néhány melléfogásba telt, míg rájöttem, hogy kevés - mindenkire egyformán érvényes - szabály, törvényszerűség van az életben, ami alól nincs kivétel. Igen ám, de ha ez így van, hogyan találjuk meg magunkat a rengeteg jó tanács, életvezetési ötlet, sors- és világmegváltó, tutira működő szabály között? Hogyan segítsem a hozzám fordulókat, ha már abban sem vagyok biztos, hogy nekem mi működik, és mi nem? A sokféle tapasztalatból egy mélyebb felismerés fogalmazódott meg bennem, amelynek következtében megszületett „A Kérdés”, amely azóta is személyre szabottan segít eligazodni az aranyigazságok útvesztőjében: "NEKED MIT KELL TANULNOD?"

tovább olvasom

Mitől függ a boldogság?

„Minden ember célja a boldogság keresése. Ebben nem különbözünk egymástól.” (Dalai Láma) 

Mindannyian emlékszünk gyermekkorunk számtalan meséjére, amelyeknek vége újra és újra ugyanaz volt: „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak!” Aztán ahogy telnek, múlnak az évek, örömteli események jönnek, mennek, legtöbbször valahogy mégsem tudjuk azokat úgy átélni, ahogy szeretnénk, ahogy egykoron gyermekkorunk meséinek főszereplői tették.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress! 4. rész - Finomhangolás

„Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.” Hioszi Tatiosz

Az előző részekben részletesen körbejártuk, hogy mi mindenre érdemes figyelni annak érdekében, hogy szeretteink – velünk együtt - szeretve érezzék magukat. A záró részben tovább mélyülünk a szeretetnyelvekben, hogy minél jobb minőségű üzemanyaggal tölthessük fel azokat a bizonyos szeretettankokat.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress! 3. rész - Melyiket az öt közül?

Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek. (Micimackó)

Az előző megismerkedtünk az öt szeretetnyelvvel - Elismerő szavak, Minőségi idő, Ajándékozás, Szívesség, Testi érintés -, most nézzük meg, hogy hogyan tudjuk felismerni saját, illetve mások szeretetnyelvét.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress! 2. rész - Az öt szeretetnyelv

„Ne úgy viselkedj másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy viselkedjenek veled. Lehet, hogy az ő ízlésük más.” - G.B.Shaw

Az előző részben megnéztük, hogy mi a jelentősége a szeretetnyelveknek, és hogy miért érdemes a számunkra fontos embereket személyre szabott szeretetben részesíteni. Jöjjön most egy rövid áttekintés arról, hogy miként tudjuk beazonosítani szeretteink szeretetnyelvét és a sajátunkat.

tovább olvasom

Így szeress, hogy jól szeress!

Minden évben karácsony és Valentin nap környékén megnő a fogadkozók száma, hogy nem csak ezen a pár napon figyelnek oda szeretteikre. Aztán eltelik pár nap, jönnek a sűrű hétköznapok, és a fogadalomból csupán egy kósza emlék marad… 

tovább olvasom