Gondoltad volna, hogy mindannyian
mélyen gyökerező, tudatalatti programozást hordozunk magunkban arra
vonatkozólag, mennyire lehetünk boldogok, kreatívak és sikeresek? Egy olyan, rendszerint
gyermekkorban kialakult termosztátot, amely megszabja, mennyi öröm és jólét „engedélyezett”
számunkra, szigorúan őrzi, „nehogy túl sok legyen a jóból”. Esetleg találkoztál
is már vele, amitől időnként olyan érzésed van, mintha átok ülne rajtad?
Évekkel ezelőtt, amikor
felfedeztem, hogy amint valami nagy boldogság vagy siker ér, rögtön követi
valami óriási dráma, először azt hittem, hogy csak velem nem stimmel valami, velem
van a baj. Majdnem sírtam a megkönnyebbüléstől, amikor Margaret Lynchnél
először találkoztam a „backlash” kifejezéssel, amely ezt a jelenséget írja le.Ez
azt jelentette számomra, hogy mégsem én vagyok a világ szerencsétlensége, sőt,
ez a nagyobb változásokkal együtt járó természetes dinamika lehet, amennyiben
pozitív energia kapacitásunk nem bírja megtartani a pozitív állapotot. Felnagyítva
megfigyelhető ez a lottónyertesek zömének elszegényedésében, hirtelen híressé
vált celebek, tehetségkutatók nyerteseinek önsors rontónak tűnő, olykor
botrányos viselkedésében.
Kívülről érthetetlennek tűnik, pedig belegondolva
nagyon is logikus. Komfortzónánk hasonlóan működik, mint egy termosztát. Ahogy
megpróbáljuk elhagyni a megszokottat, bekapcsol a védelmi rendszer és mindent
megtesz a kiegyenlítésért. Még akkor is, ha éppen felfelé lépnénk ki. Mert fura
módon a pozitív változás épp olyan stressz komfortzónánk számára, hiszen
ugyanúgy a megszokottól való eltérést jelenti, mint a negatív. Több olyan
ügyfelem van, akivel óriási utat megtéve célba értünk, majd azon kellett
dolgozni, hogy ezt meg is tudja engedni magának, mert – vágy ide, vagy oda - annyira
nem fért össze a beteljesülés az önmagukról alkotott képpel, hogy a további
munka nélkül szabotálták volna éppen megérkezett vágyukat.
Fontos téma ez, hiszen ezek a
felső korlátok szabják meg, mennyire lehetünk boldogok, mennyire élvezhetjük az
életet, milyen anyagi bőségben, szakmai elismertségben élhetünk. Ha ennek nem
vagyunk tudatában, önkéntelenül is akadályozhatjuk, vagy akár megakadályozhatjuk
vágyainkat. Különösen, hogy okai olyan rejtett, korlátozó hiedelmek, amelyek
nagyon is valóságosnak tűnnek, ezért megkérdőjelezés nélkül ivódtak belénk.
- Amint valami jó történik veled, kezdesz felszabadulni, valamilyen formában beüt a ménkő, jön a baj csőstől, és oda az örömöd.
- Teljesül, amire oly régóta vágytál, mégsem tudsz úgy örülni neki, ahogy elképzelted, és ettől még frusztrált is vagy.
Gay Hendricks az, aki mélyebben
tanulmányozta a témát, és csoportosította a felső korlát kiegyenlítési mechanizmusának
megjelenési formáit. Ha egy felívelő állapot, felemelő élmény, vagy siker után
a következőkkel találkozol, akkor bizony beindult a kiegyenlítés, mert
idegrendszered „túl jónak” ítélte meg helyzeted:
- Veszekedés, vita
- Hibáztatás, kritizálás, panaszkodás
- Jelentős érzések elrejtése
- Ígéretek felrúgása, nem betartása (igen, az is ide tartozik, amikor „elfelejtjük”, mit ígértünk)
- Dicséretek terelése (Ez szép volt, gratulálok! – Á, ne is mondd, lehettem volna….)
- Betegség, baleset, pont akkor, amitől borul minden
A tünetek után nézzük, milyen
rejtett korlátok befolyásolják öröm kapacitásunkat.
Rejtett korlát 1 – Nem vagyok
elég…:
Mély meggyőződés, hogy valami baj
vanvelem, „selejtes” vagyok. Egy félelem is társul hozzá: a kudarctól való
félelem. Ezért inkább kicsiben játszom, nem nagyon kockáztatok, így ha elbukom,
legalább nem fáj annyira.
Rejtett korlát 2 -Lojalitás,
cserbenhagyás:
Nem lehetek olyan sikeres, mint
amire vágyom, mert ezzel a végén magamra maradnék, hűtlen lennék a
gyökereimhez, cserbenhagynám múltam fontos szereplőit.
Rejtett korlát 3 – Nagyobb siker,
nagyobb teher:
Nem érhetem el a vágyott
sikereimet, mert már így is teher vagyok a környezetemnek (vagy régi környezetemnek), és a sikereimmel még nagyobb teher
lennék. Ez a korlát talán egy kis magyarázatot is igényel. Gay Hendricks története extrém módon példázza
ezt a korlátot. Édesapja néhány héttel a fogantatása után meghalt, így
édesanyja friss özvegyként maradt magára 6 éves bátyjával és vele, alig 300
dollárral a zsebében. Amíg ezt fel nem oldotta, olyan „bűnökért” is
felelősséget érzett, amelyeket el sem követett. Míg az első korlát esetében a
baj velünk van, itt olyan terhet viselünk, amelyhez tulajdonképpen nincs is
közünk, hanem családunk pakolt ránk.
Rejtett korlát 4 - A túlragyogás
bűne:
Ha sikeres vagyok, a többiek
rosszul érzik magukat miattam, megutálnak vagy irigyek lesznek. Sok tehetséges
gyerek szerzi be ezt a korlátot, amíg felnő. Sokszor a szülőktől is jön ez
kimondatlanul, nehogy a kisebb, vagy kisebb tehetségű testvér rosszul érezze
magát. A tudatalatti reakció erre kétféle lehet: a tehetséges gyerek
visszahúzza magát, vagy sikeres lesz ugyan, de nem sok örömét leli a sikerben.
Mit tehetsz? A lényeg, hogy
tudatosítsd: egód és a külvilág mindent el fog követni, hogy visszatereljen a
megszokottba. Fülön csípheted magad, amikor a tünetek egyikén kapod magad, és
pl. aggódni kezdesz, esetleg kötekedni a pároddal, netán váratlanul lebetegszel
egy sikerszéria kellős közepén. Ha megállítod és tudatosítod a folyamatot,
azzal máris sokat tettél. A következő szint, ha ilyenkor nemcsak tudatosítasz,
hanem elkezdesz a szívedbe, vagy akár az egész testedbe pozitív energiát
lélegezni, azzal a szándékkal, hogy növeld pozitív energia kapacitásod.
Haladók, elszántak, gyors megoldásra vágyók pedig dolgozhatnak rejtett
korlátaikon.
Ha utóbbiak közé tartozol, várlak
szeretettel Jóra fel! - Boldogság kapacitás növelő workshopomon, melyen oldunk fenti korlátainkon, és következő szintre emeljük a jó befogadására és megtartására való kapacitásunkat! Részleteket ezen a linken találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése