Párkapcsolat, család, barátok, munka, hivatás. Életünk
meghatározó területei. Egyesek vonatkozásában magabiztosabbak vagyunk, míg
mások esetében akár napi szinten is komoly kihívásokkal szembesülünk. Kinek
egyik, kinek másik terület megy jobban.
Régóta szeretném megfejteni, hogy miért vagyunk
hajlamosak természetesnek venni, ami rendben van, és energiáinkat azokra a
területekre koncentrálni, ahol hiányunk van? Talán veled is előfordult már,
hogy értetlenkedve nézted, ahogy valaki éppen újabb és újabb életterületek jobbításáért
küzd, míg azt, ami megadatott neki, evidens hátországnak tekinti, és nem
becsüli annyira, mint lehetne. Annyira arra koncentrál, amit szeretne elérni,
hogy közben hajlamos elfelejteni azt, hogy milyen szerencsés az élet más területén.
Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, lehet-e, kell-e ezen változtatni?
Ha most legyintesz, hogy már megint egy újabb olyan
írás következik, amiben a hála fontosságára biztatnak, megnyugtatlak, nem erről
lesz szó. Sokkal inkább arról a dinamikáról, ami azt okozza, hogy belepihenünk
azokba a dolgokba, ahol azt érezzük, minden rendben van. És egy olyan
megközelítésről, ami lehetővé teheti, hogy életünk megszokottan jól működő
területei újabb lendületet kapjanak.
