2014. április 6., vasárnap

Jókedvvel, bőséggel?


„Bármi történjék is, akaraterőd sosem lesz erősebb, mint tudattalan elméd” /James Arthur Ray/

Évekkel ezelőtt egy jóga workshop gyakorlata döbbentett rá, hogy a bőséghez, jóléthez való viszonyom enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Több, mint harmincan álltunk egy nagy körben, majd a mellettünk lévőhöz fordulva és szemébe nézve, azt kellett mondanunk, majd tőle is fogadnunk, hogy „Szíved minden igaz vágya teljesül!”. A rám törő pániknak rögtön gyanúsnak kellett volna lennie, de az élet nem végzett fél munkát, így a vezetőtanár folytatta: „Érzitek, milyen fantasztikus energiák áramlanak a teremben? Ismételjétek meg a feladatot!” Ez volt az a pont, amikor majdnem elájultam, a gyakorlat után zakatoló szívvel rogytam össze. Szerencsére ezután szünet következett, így volt lehetőségem lecsillapítani vadul kalapáló mellkasom. És szembesülni azzal, hogy valami nagyon nem stimmel velem.

Azóta tudom, hogy a „Mert megérdemlem!” gondolat nem is olyan evidens. És látom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Sportolók, akik a siker közeledtétől nem megrészegülnek, hanem lesérülnek. Emberek, akik nagy lehetőséget szalasztanak el, mert váratlanul lebetegszenek, így másé lesz a munka. Beteljesülni látszó vágyak, amik az utolsó pillanatban összeomlanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése