Biztos, hogy megérkeztél?

Párkapcsolat, család, barátok, munka, hivatás. Életünk meghatározó területei. Egyesek vonatkozásában magabiztosabbak vagyunk, míg mások esetében akár napi szinten is komoly kihívásokkal szembesülünk. Kinek egyik, kinek másik terület megy jobban.

Régóta szeretném megfejteni, hogy miért vagyunk hajlamosak természetesnek venni, ami rendben van, és energiáinkat azokra a területekre koncentrálni, ahol hiányunk van? Talán veled is előfordult már, hogy értetlenkedve nézted, ahogy valaki éppen újabb és újabb életterületek jobbításáért küzd, míg azt, ami megadatott neki, evidens hátországnak tekinti, és nem becsüli annyira, mint lehetne. Annyira arra koncentrál, amit szeretne elérni, hogy közben hajlamos elfelejteni azt, hogy milyen szerencsés az élet más területén. Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, lehet-e, kell-e ezen változtatni?

Ha most legyintesz, hogy már megint egy újabb olyan írás következik, amiben a hála fontosságára biztatnak, megnyugtatlak, nem erről lesz szó. Sokkal inkább arról a dinamikáról, ami azt okozza, hogy belepihenünk azokba a dolgokba, ahol azt érezzük, minden rendben van. És egy olyan megközelítésről, ami lehetővé teheti, hogy életünk megszokottan jól működő területei újabb lendületet kapjanak.

Megértettem, hogy belső hajtóerőnk arra visz, amerre a minőségi változást reméljük. Mert mi az, amit szeretnénk? Jobb munkát, magasabb pozíciót, intimebb párkapcsolatot, magasabb tudatállapotot, és még sorolhatnám. Ha valahol úgy érezzük, hogy révbe értünk, elértük, amit akartunk, ott megszűnik ez a fajta kihívás. És persze örülünk neki, de már nem kíván annyi energiát, figyelmet tőlünk, hiszen elértük, amit akartunk. Fenntartani, csiszolgatni, alakítani még lehet, de a forma kialakult, a lényeg nem változik. Nem úgy, mint a hiányos területek, ahol még van lehetőség nagyot alkotni, látványos, külső-belső elismerést kiváltó, és legfőképpen minőségi változást elérni. Ez az igazi csemege elménknek. Korábban megszerzett kincseink viszont így szépen lassan az ingerküszöb alá kerülhetnek.

Van egy barátom, aki a kérdezés nagymestere. Mindig lenyűgözve figyelem, ahogy evidensnek tűnő dolgokra is teljes nyitottsággal tud rákérdezni, még ha van is elő-felvetése. Ezzel lehetővé teszi, hogy más, általa nem ismert szempontok is belépjenek a képbe, és olyan válaszokat kapjon, amik új megvilágításba helyezik az adott témát. Sok félreértést úsztunk már így meg. Nem feltételez, hanem kérdez. És megkérdőjelez. Sokszor saját magát is.

Észrevetted, hogy ha valami rendben van az életedben, ott nincs kérdésed? Nem hajt többé a más utáni vágy. Hiszen megérkeztél. Nem foglalkoztat többé a probléma, hogy megkapd az „igazit”, hiszen ott van végre. Kipipálhatod. És ahogy múlnak az évek, úgy válik természetessé, megszokottá, fakul meg az általa okozott öröm, lesz csendesebb a boldogság. Értékeled, de már nem nyom annyit a latba, mint akkor, amikor megérkezett az életedbe.

És itt jön be a képbe, a megkérdőjelezés fontossága. Biztos az, hogy azzal, hogy megtaláltad és életed része lett, nem tud más szintre emelkedni? Még teljesebbé válni? Mi van, ha fejlődéseddel, változásoddal lehetőséget teremtesz arra, hogy új dimenziókat nyiss meg az adott területen? Ahogy óvodásként, iskolásként, aztán felnőtté válásunk lépcsőfokain is másként látjuk, éljük meg a szerelmet, családot, munkát, ugyanúgy 3-4-5-10 év alatt átformálódhatunk annyira, hogy egy más perspektívából ránézve megújítsuk a megszokottat. Ehhez viszont először kérdezni kell.

Nemrég feltárult előttem valami. Megláttam, megéreztem, hogy egy révbe értnek hitt dolog, például egy kapcsolat lehetne sokkal magasabb szintű is, ha nem pihennének meg a felek a megérkezés kényelmében. Ha újra tudnának kérdezni, nemcsak ápolni akarnák azt, ami van, hanem dolgoznának rajta. És ezen keresztül ráláttam saját életem hasonló elakadására is. Belepihentem valamibe, ami szerencsére mostanra teljesen újjászületőben van. Félelmetes, izgalmas, feltöltő, óriási energiát felszabadító élmény ez nekem. És erőt adó! Pont attól, hogy olyan területéről van szó az életemnek, ami már eddig is nagyon sok örömöt adott. És ami a legfantasztikusabb, hogy az így generálódott energia szárnyakat ad, kigyűrűzik életem más területeire is. Saját bőrömön tapasztalom, hogy időről időre érdemes ránézni a rendben lévő dolgokra. Megszeretgetni, energiát adni nekik, feltenni a nagy kérdést: Lehetne még ennél is jobb? Különben olyanok leszünk, mint egyes szolgáltatók, akik az új ügyfelek megszerzéséért folytatott versenyben sokszor elfelejtkeznek a meglévő, hűséges ügyfélbázisukról.

Arra biztatlak hát, hogy nézz rá életed azon területére, ami szerinted jól működik, ahol révbe értél és már jó ideje a kikötő biztonságát élvezed. És tedd fel magadnak a kérdést, mintha ez is egy problémás terület lenne, hogy hogyan lehetne még ennél is jobb? Tartsd fókuszodban néhány hétig, tegyél meg minden, akármilyen aprónak tűnő lépést is azért, hogy növeld ennek a területnek az energiáját. És figyeld, mi történik. J

Sok sikert! 

Fotó:vietnamtravelblog.org