A gyökeres változtatások 3 buktatója, avagy mi van, ha csak a technikád volt rossz, és nem Veled van a baj?

Kép: kerekmese.hu

Óriási elhatározással és lendülettel belevágunk, megyünk lelkesen … aztán nem sikerül… Nemhogy nem sikerül, de még fáj is. Peches esetben annyira, hogy egy életre elveszi a kedvünket az újabb próbálkozástól. Ha hozzám hasonlóan te is éltél már át fájdalmas kudarcot, akkor jó hírem van! Könnyen lehet, hogy csak a megközelítéseden kell változtatni! Nem a hozzáállásodon, vagy az akaraterődön, hanem a kivitelezésen!

Gondoltad volna, hogy a változásnak, változtatásnak is vannak törvényszerűségei, amelyekről ha nem tudunk, vagy nem vesszük figyelembe, akkor nagyon megnehezíthetjük a dolgunkat? Hányunk fejében futott át a siker sztorikat hallva-látva, hogy csak akaraterő kérdése a változás, csinálni kell, aztán előbb-utóbb sikerül! Vagy ha nem, akkor gyenge vagyok, vagy ügyetlen, szerencsétlen, esetlen, sőt, béna… Hosszú időbe, és sok tanulásba, tapasztalásba telt, míg megértettem, hogy nem erről van szó, hanem a törvényszerűségek, „játékszabályok” ismeretének hiányáról. Olyan ez, mintha nem tudnál a gravitáció létéről, és magadat okolnád, hogy leesik és széttörik a levegőben elengedett üvegpohár. Vagy ha úgy állnál be mezőnyjátékosnak focizni, hogy nem tudod a játékszabályokat, és kiállítanának, mert megfogtad a labdát, miközben előtted a kapus is megfogta, ő mégis maradhatott…

Íme 3 gyakori buktató:

1. Túl gyors kezdés

Amikor nagy a távolság a jelenlegi és a vágyott állapot között, hajlamosak vagyunk egyszerre mindent bevetni, millió fronton támadni a minél gyorsabb eredmény érdekében. És nem számolunk az emberi lét legősibb ösztönével, a biztonsággal. Márpedig biztonsági rendszerünk nagy úr, az elektromos hálózatok biztosítékaihoz hasonlóan, ha a rendszerre veszélyesnek érzékeli az energiát, akkor lekapcsol, és valamilyen trükkös módon megakadályozza a továbbhaladást. „Véletlenül” közbejön valami, elfelejtjük, túl nehéznek találjuk, lebetegszünk, „nincs hozzá kedvünk”, így hamvába hull a terv.

Láttál már kisgyereket járni tanulni? Óvatosan, kapaszkodva indulnak. Amikor ez már biztonsággal megy, először elengedik az egyik kezünket, aztán a másikat, és az első lépéseket is még nagyon lassan, koncentrálva teszik meg. A legelején, ha gyorsan szeretnének menni, még inkább a mászást választják. És bizony sokszor fenékre ülnek, míg stabilan járni, majd futni tudnak. Viszont ahogy haladnak előre, úgy gyorsul fel a folyamat is.

Ezért az elején koncentrálj a belső játszmákra, a változással járó félelmeid feltárására és oldására. Lehet, hogy az első reakciód az most, hogy „Dehát én nem félek!” Javaslom, állj meg egy pillanatra, és gondold végig, hogy valamiért ott vagy most, ahol vagy. És ha elmozdulsz, annak következményei lesznek. A környezetedre és rád is.

Két kérdés, ami segíthet mélyebbre menni:

- Mi a jó abban, ha így marad minden, ahogy van?

- Mik lehetnek a kellemetlen következményei, velejárói annak, ha sikerül a változtatás?

Gondolj a környezetedre, családodra is, mert legtöbbször a megfelelés is fontos szerepet játszik!

Biztonságérzetet általában két úton szerezhetünk: óvatos, saját tempójú tapasztalással való felülírással, vagy valamilyen oldó technika használatával.

2. A célhoz mérjük magunkat, nem az előrehaladáshoz

Az egyik leggyakoribb hozzáállás, hogy annyira a célhoz mérjük magunkat, annyira a vágyott állapotra koncentrálunk, hogy nem vesszük észre, nem értékeljük az apró előrehaladásokat. Így folyamatosan az elégedetlenség állapotában tartjuk magunkat, mintha semmi sem történt volna. Márpedig ez nem segíti a változást!

Kép: www.uges.k12.wi.us

Amikor a vizet elkezded forralni, lehet, hogy még csak negyven fokos, de ha húszról indultál, akkor már megdupláztad a hőfokát. Nem látsz rajta változást, hiszen pont úgy néz ki, mint korábban, de ha odafigyelsz, érezni fogod, észre fogod venni, hogy már melegebb. Eddig egyáltalán nem ment valami, most pedig csak tízből kétszer sikerül? Mi lenne, ha a kettőt ünnepelnéd és nem a nyolcon bánkódnál?

Hogy ennél kicsit összetettebb legyen a helyzet: A fejlődés nem lineáris. Az esetleges nehézségeket könnyen éljük meg visszaesésnek, pedig a folyamat természetes részei.

Ahelyett, hogy folyamatosan azt keresed, hogy mi nem jó még mindig, koncentrálj arra, ami változott! Őrizd a hited, és az irányt. A hajók sem nyílegyenesen mennek az óceánon, hanem figyelembe veszik az áramlatokat, a széljárást. És folyamatosan célra tartanak. Gondolj bele mi történik, ha életed egy magabiztos területén nehézségbe ütközöl? Feladod, és azt mondod, hogy ami nem megy ne erőltessük, vagy kihívásként kezeled, és mész tovább előre? Na ugye! :)

3. Túl hamar megosztjuk másokkal

Elég elterjedt az a nézet, hogy ha valami komoly változást tervezünk, mondjuk el másnak, abban a reményben, hogy a nyilvánosság segít kitartani, kevésbé adjuk fel, ha ország-világ tud róla. Talán mindannyian találkoztunk már ezzel a javaslattal. Igen ám, de ha nagyot kell változtatni, akkor mindig vannak olyanok, akik hitetlenül csóválják a fejüket, nem hisznek a „csodában”, így öntudatlanul is el fognak bizonytalanítani bennünket. Olykor akár csak egy átsuhanó hitetlen, vagy rosszalló arckifejezéssel. Vagy hisznek benned, csak rögtön jönnek a kéretlen tanáccsal, ami letörheti kezdeti lelkesedésed. Veled is volt már ilyen?

Márpedig a folyamat első felében, amíg nincsenek kézzel fogható eredmények, nagyon erős hittel kell rendelkezni ahhoz, hogy álljuk a sarat. És ez nem mindig megy. Olyan ez, mintha egy kis palántát túl hamar vinnél ki a hidegbe, ahelyett, hogy óvnád, öntözgetnéd még a lakás melegében. Teljesen felesleges hatásoknak tennéd ki, ami cseppet sem segítené a növekedését.

Fontos a támogatás, és egy idő után elkerülhetetlen a megosztás, mégis jó, ha az elején csak olyannal osztod meg a tervet, akinek a pozitív hozzáállásában maximálisan bízol! Így elkerülheted a kellemetlen kérdezősködést, erősödhet a hited, eltántoríthatatlanabb leszel.

Minél nagyobb a változás, amit tervezel, annál jobban jöhet a szakszerű támogatás. Hogy Neked "csak" az út megtételére kelljen koncentrálnod, ne pedig az út megtalálására. Változz Velem!

Polyák Ildikó

06 30/ 919-4900

polyakildiko@gmail.com