Coaching - kell ez nekem?

Egyre jobban zavar, amikor a filmekben a coachokat őrült agyturkászoknak állítják be, és közben nem gondolnak bele ennek az üzenetébe. Nem azért mert finnyás vagyok, hanem azért, mert szerintem bajt csinál. Mert azt sugallja, hogy a coachok bogarasok, és nem túl sok értelme van hozzájuk fordulni.

Hogy ne menjek messzire sem térben, sem időben, a Válótársakban Alföldi Róbert alakított (egyébként zseniálisan) egy meglehetősen pénzéhes és őrült párkapcsolati tanácsadó "gurut", aki természetesen nem tudott segíteni a hozzá fordulókon. (Itt láthatsz videót róla) Legutóbb pedig Őze Áront láttam egy szintén teljesen "kakukk" coach szerepében. Ha félreteszem a szakmai énemet, lehet rajta jót nevetni, mert tényleg vicces. Ha viszont arra gondolok, hogy hány olyan ember kedvét veszi el a coachingnak még a gondolatától is, akkor már nem olyan vicces.

Ha visszatekintünk az elmúlt 20, vagy akár csak 10 évre, láthatjuk, hogy milyen őrült módon felgyorsult a világ, a technika, a fejlődés maga. Ennek témánk szempontjából két jelentősége is van: 1. ugyanilyen mértékben felgyorsult az, amit az emberi pszichéről és annak programozásáról tudunk, és 2. ennyi idő alatt képtelenség alapvetően biztonságra törekvő emberi programozásunknak a változás mértékéhez alkalmazkodnia. Vagyis a segítők egyre többet tudnak, a változás sebessége miatt pedig egyre nagyobb szüksége van az embereknek arra, hogy valaki végre megtanítsa őket változni.

A laikusok többsége még ma is azt gondolja, hogy csak a gyengék kérnek segítséget, miközben pl. a sportolók esetében sokszor ők is látják, hogy egy-egy edző csere milyen változásokat tud hozni a játékosok teljesítményében.

Polyák Ildikó
x

Rengeteg Grand Slam teniszmeccset néztem végig társaságban, ahol számtalanszor elhangzott, hogy ilyen szinten már nem fizikai szinten dőlnek el a dolgok, és hogy bizonyos játékosok agyban nincsenek ott, rosszkor veszítenek pontot, így soha nem fognak előbbre jutni, hiába fantasztikus a kezük.

Én mindig azt mondom az ügyfeleimnek, hogy coach-hoz járni az olyan mint a személyi edzés, nem pedig gyógytorna. Mert ugyan nagy mélységekben dolgozunk, de csak azért, hogy kibontakoztassuk a bennük lévő potenciált, nem pedig azért, hogy "megszereljük" őket.

A coaching nem gyógyítás, ahol varázs kezek gyógyítanak, a delikvensnek pedig nem kell mást tennie, mint várni, hogy hasson a dolog. És mégis, a jó coaching gyógyítja a lelket, növeli az önbizalmad. A jó coaching megtart addig, amíg megérzed, hogy nem vagy áldozat, hogy van közöd az életedhez. Mert az, hogy van választásunk, csak részben igaz. Valódi választásunk csak akkor van, amikor elkezdjük felülírni fiatalkori korlátozó programjainkat. Erre pedig szerencsére napjainkra több remek módszer is létezik.

És persze, ha körülnézünk az életünkben, láthatjuk, hogy emberek sokkal rosszabb körülmények között is élnek, mint mi. Hogy akár megelégedhetnénk azzal, ami van, hiszen máshol sincs kolbászból a kerítés. Hogy Afrikában éheznek. És nézhetünk magunkra úgyis, mint aki egy rejtett kincsen, potenciálon ül, ami csak arra vár, hogy megtalálják. Gondolkoztál már azon, hogy hány ember élete lenne más, hogy hány embernek tudnál segíteni, ha mernél azzá válni, akinek születtél? Ha mernél, ha tudnál annyit keresni, olyan boldog lenni, olyan karriert elérni, mint amire vágysz? 

A nehézség az, hogy nagy valószínűséggel a vágyott állapotod és a jelenlegi állapot között viszonylag nagy a tudatosságbeli különbség. Azt pedig már Einstein is megmodta, hogy egy adott probléma nem oldható meg azon a tudatossági szinten, ahol keletkezett. Ahogy valószínűleg egy hernyó nehezen tudja elképzelni, hogy nem csak okosabb, sikeresebb, csinosabb hernyó lehet, hanem akár pillangó is, ahogy egy pontnak nem lehet elmagyarázni, hogy mi az a gömb, legtöbbször mi is elakadunk vágyaink súlya alatt. Mert a nagy és gyors változás egyedül nem megy. Ezért veszti el vagyonát a lottómilliomosok zöme, részben ezért hízza vissza a lefogyott súlyt a diétázók zöme, és ezért vannak olyanok, akik egyik rossz kapcsolatból mennek a másikba. Mert az önmagukról alkotott kép alapjaiban nem változik. Mert a nagy változásokhoz, átalakulásokhoz segítség kell. Ahogy egy szívsebész nem tudja önmagát megoperálni, ahogy a madarak csapatostól gyorsabban és messzebbre repülnek, úgy a nagy változások sem mennek egyedül.

És persze itt van az a nem elhanyagolható pszichológiai tény, hogy az emberek tízszer motiváltabbak abban, hogy valamilyen veszteséget elkerüljenek, mint hogy valamilyen nyereséget realizáljanak. Talán pont az írásom elején is említett közvélekedés és média sugallta hiedelmek miatt.

A kérdés tehát az:

Megelégszel azzal, ahol vagy, vagy mersz menni, tenni a vágyaidért, és az emberekért, akiken segíthetsz, ha azzá válsz, akinek születtél? Mersz pénzt, időt és energiát fektetni magadba? Mert soha a világtörténelemben nem volt akkora esélyed a sikerre, mint napjainkban. Mert soha nem volt még ekkora esélyed megmutatni másoknak, hogy mi minden lehetséges!

transzformációs coach és mentor