Felbőszít, amikor valahol azt olvasom, hogy "Te döntesz!" "Van választásod!" Talán fura lehet ezt pont a Változás Műhely oldalán olvasni, de mindjárt érteni fogod, hogy miért. :) A válasz röviden: Azért, mert ez egy féligazság! És aki nem érti a másik felét, az könnyen még szerencsétlenebbül érezheti magát, ha nem a kellő eszközkészlettel vág bele a dolgokba.
Talán veled is előfordult már, hogy belevágtál egy "tuti" dologba, ami "mindenkinek működik", aztán neked valahogy mégsem működött. Tudatalatti programozásunk és környezetünk makacs dolog. Hiába találjuk ki, hogy mit szeretnénk, amíg célunkon valamilyen belső tiltás van, árral szemben evezünk. Olyan ez, mintha egy mágnes feletti vasreszeléket szeretnénk más elrendezésre bírni. Csak idő kérdése, és újra a régi alakzatot fogja mutatni a vasreszelék. Vagyis célunk elérése nem pusztán elhatározás kérdése.
Félreértés ne essék, én is hiszek abban, hogy van választásunk. De első körben csak abban, hogy változtatunk, és hogy felkutatjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy VALÓDI választásunk legyen. Hogy milyen (legtöbbször gyermekkori) programunkat kell felülírni, milyen új önazonosságot kell kialakítani, milyen napi szokásokra kell törekedni. És amikor eléggé megerősödtünk, akkor már valóban lesz választásunk.
Amikor a démonok ereje tízes skálán 3-4 alá megy, akkor már van elég erő a rendszerben ahhoz, hogy megállítsuk az adott rutinreakciót, elhallgattassuk a kishangot, beleálljunk a félelmünkbe. Addig azonban nincs mese, "mágnesünk" átprogramozásával kell foglalkoznunk. Fura módon ennek legjobb módja az, hogy belevágunk a dologba, megyünk előre és sorra írjuk át a feljövő nehézségeket, programozzuk magunkat az új energiára, hogy így nőjünk bele a gatyába.
Ezért hiszek a változás holisztikus megközelítésében. Ezért csodás Jonathan Haidt elefántos hasonlata. (Erről bővebben itt írtam.) Mert ahhoz, hogy célba érjünk, elefántnak és lovasának együtt kell működnie, egy támogató környezetben. Mivel mindenkinek mást kell tanulnia egy adott témában, nem lehet pusztán a lovast, vagy az elefántot (tudatos vagy tudatalatti részünket) trenírozni, vagy figyelmen kívül hagyni az ösvényt (a környezetünket).
Ezért készül pl. a vártnál lassabban a pÉNz programom. Mert szeretném, hogy minden aspektus főbb részei le legyenek fedve. Hogy trenírozzuk tudatos és tudatalatti részünket, és legyen lehetőség környezetünket is segítővé alakítani.
Szóval igen, minden egy döntéssel kezdődik, de valódi választásunk csak akkor van, amikor felszabadítjuk magunkat korlátozó programozásunk alól. Ne várj hát a csodára, hogy majd az élet megoldja. Mert nagy valószínűséggel nem fogja. Szándékod és kitartásod ereje viszont messzire repíthet, napjaink felismerései, felfedezései, egyre hatásosabb eszközei és technikái ma már sokkal gyorsabban hoznak eredményt, mint akár 10 évvel ezelőtt.
Változni sokszor nehéz. De a nem elég jóban bennemaradni sokkal nehezebb.
Hajrá! Ha igazán akarod, és kitartó vagy, menni fog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése